Füstbe ment project

2001. Januárjában történt. Kaptam egy e-mailt Los Angelesből (még ma is vannak kinn zenéim amerikai weblapokon), miszerint meghallgatták néhány muzsikámat, és nem lenne-e kedvem egy amerikai projectben dolgozni. Interneten kellene midiben zenét írni egy adott dallamra, saját értelmezés szerint. Több zeneszerző működne együtt, mindenki készít saját verziókat, s majd a végén összeválogatnák a legjobbakat. Vers megzenésítéséről van szó, mégpedig nem is akármilyenről: Bill Clinton beiktatási ceremóniájára írta egy Amerika-szerte ismert írónő, és valóban el is hangzott az ünnepségen. A project vezetője és kitalálója pedig Demetrios R. (a teljes neve hadd maradjon az én titkom) hollywoodi forgatókönyvíró, az e-mailt is ő küldte személyesen.
Nos, tetszett az ötlet. Utánanéztem az írónőnek is, kétség nem fért a személyéhez, több bestseller alkotója, Miamiban él. Demetrios weblapját is áttanulmányoztam alaposan, azt kell mondanom különös tehetség volt több területen. Asztrofizikát tanult egy olasz egyetemen mielőtt kivándorolt az Új Világba. Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes teóriája, amely szerint a fény korántsem a ma elfogadott sebességgel halad, hanem annál jóval gyorsabban. Ennélfogva ha felnézünk az éjszakai égboltra, nem millió évekkel ezelőtti állapotot látunk, hanem úgyszólván a jelenlegit. Különös elképzelés volt, viszont egészen jól és logikusan volt alátámasztva, engem speciál meggyőzött. Őszintén megírta azonban azt is, hogy elméletével kapcsolatban összetűzésbe keveredett tudományos szaktekintélyekkel, akik álláspontját komolytalannak tartják.
Publikált továbbá egy komplett tudományos-fantasztikus film forgatókönyvet is, az alapötletét nem tartottam túl eredetinek, de jó filmet lehetett volna belőle kihozni. Ezen túlmenőnen fantáziadús festményeket is készített, és magyar pénztárcához viszonyítva horribilis összegekért árulta. Mindezeket összeraktam magamban, és azt mondtam: miért ne? Próbáljuk meg.
A weboldalon volt még egy előzetes költségvetés is a zenei projectre vonatkozólag, részletesen leírta elképzeléseit, belefoglalta a stúdióköltségektől kezdve a sokszorosításon és terjesztésen át a várható profitig az összes szóba jöhető kiadást és bevételt, úgy peregtek a millió dollárok mint magyar benzinkút számlálóján a forintok. Küldtem hát az igenlő válaszlevelet "postafordultával" - nehogy lemaradjak valamiről.
Néhány óra sem telt el, és már jött is egy kotta jpg kép formájában az első versszak dallamaként. Kicsit furcsáltam, merthogy ceruzával berajzolt (itt-ott kicsit radírozott) kottafejek tárultak elém, egyszólamú vezető motívum formájában. Az ember fia (mármint én) ilyenkor azért joggal feltételezné, hogy ha már oda süllyedünk hogy kottát írunk, azt nem hagyományos módszerekkel, hanem minimum egy kottázó progi segítségével készítjük. Főleg Hollywoodban. Na mindegy - gondoltam -, nem ez a lényeg, régivágású illetőről van szó biztosan. Nekiültem hát, és elkezdtem játszogatni, ízlelgetni a szintin. Nehezebb dallam volt mint először gondoltam, de végül ráéreztem a hangulatára, és ötletek is kezdtek kibontakozni a megadott instrukciók vonalán. Merthogy meglehetősen komoly feltételeknek kellett eleget tenni, úgymint szimfónikus zenekari kiséretet kellett a dallamhoz írni sok fúvóssal, hősieset, pátoszosat. Jöttek a zenei gondolatok, meg aztán jöttek a balsejtelmek is. Mindenhogy oda lyukadtam ki, hogy a megbízó miért csak "arranger" (hangszerelő) státuszt akar ezért a munkáért adni, ez az én értelmezésemben minimum társzeneszerzés. Ahol ugye jogdíj is üti az ember markát, nemcsak fix pénz. Sehogyse fért a fejembe a dolog, ármánykodást sejtettem mögötte. Abban állapodtam meg saját magammal, hogy mivel a kottában volt egy bejelölt rész inzerciónak, én bizony csak azt a részt írom meg próba munka címen. Abból is lehet látni (hallani) hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, vagy sem. Magát a dallamot meg csak simán feljátszom, nem teszek hozzá kíséretet, így nem adok ingyen ötletet senkinek, ha mégsem jönne össze a megbízás. El is készítettem a verziómat, és azon nyomban (másnap) drótpostára adtam. Egy óra múlva jött a válasz:
"István, minden rendben van, küldjük a szerződést meg a csekket. Kb. 6-8 hónaposra van tervezve a munka, az idő alatt kell megírni a 22 versszakot. De először még mindenképpen írjam meg az első versszak elejét és a végét is, mert így ahogyan elküldtem nem elég meggyőző."
Na ez aztán szíven ütött végképp. A csekk-mézesmadzag nagyon megfogott, de mégis az volt az érzésem hogy nincs rendjén a dolog. Kötöttem az ebet a karóhoz, én bizony nem írok semmi többet addig, amíg minimum szerződést nem látok. Amiben ki van kötve a társzeneszerzői státuszom. De Demetrios hajthatatlan volt, neki nem kell társzeneszerző. Ha így nem vállalom, akkor felejtsük el az egészet. Jó, gondoltam, akkor írd meg te a dallamodhoz a húszhangszeres kíséretet (ha tudod), én kiszállok. De azért egy udvarias levélben köszöntem el tőle.
Hónapokig szenvedtem, furdalt a lelkiismeret hogy mit ugrasztottam el. Jártam a weboldalára, meghallgattam hogy mit írnak a kollégák, egyik-másik igazán szuper volt. A jelenlegi weboldalunkon többen is szerepelnek közülük a (más jellegű) zenéikkel. Nagyon bántam hogy nem jött össze, mert a kis pénz is több mint a semmi, ráadásul kiugrási lehetőség is lett volna számomra. De elment a hajó, én már csak integethetek...
Mígnem egy szép napon eltűnt Demetrios weboldala a netről. Híre-hamva sincs azóta sem, már mindenhol kerestem, de egyik kereső sem ismeri a nevét. Hogy mi történt nem tudom, az amerikai kollégákra azóta sem kérdeztem rá, de azért gyanítom, hogy befuccsolt a dolog. Mert ha mondjuk időközben például megmilliomosodtak volna, azért a weblapjaikat is jobban kidizájnolták volna. Gondolom én, de lehet hogy csak magamat vigasztalom...

Itt van tehát ez a rövid kis zenei ötlet, ami mögött nagy tervek és ábrándok voltak. Bár végül a versszak elejére írtam a dallamhoz egy zongora és egy hegedű kíséretet, hogy ne legyen annyira üres. Bevallom, időközben nagyon megkedveltem a dallamot, sok gondolat van benne, és igazodik a vers témájához. Tehát amit a kottán kaptam, az a flute hangszínnel van feljátszva. A többi az én agyszüleményem. Ajánlom a történetet azoknak akik zeneszerzéssel kacérkodnak, mitöbb szeretnének belőle megélni.

orchestral.mid

Vissza a zenékhez